Következő: Billentyűzet
| Tartalomjegyzék
| Előző: DMA (Direct Memory Access)
Az IBM-PC fontos tartozékai az időzítők. Az időzítőkben kétbyte-os
számlálók van elhelyezve, amelyek azonos jelforrásból táplálkoznak.
Amikor a számláló "lejár", a megfelelő kimeneti vezetéken jel jelenik
meg, ami további funkciókat indít. A számlálás újrakezdésekor egy
beállíott számértékre "felhúzzuk" számlálót, amikor a számláló eléri a
zérus tartalmat, létrejön a kimenő jel. Az időzítők astabil és
monostabil üzemmódban egyaránt képesek működni.
Az időzítők a rendszeróra leszármaztatott jeléből kapnak
periódikus impulzus-sorozatot. Ennek ismétlődési ideje 839 nsec,
függetlenül attól, hogy a rendszeróra ténylegesen milyen frekvenciával
rezeg. Az időzítő tehát alkalmas valódi idő megállapítására, például a
különböző gépsebességet mérő programok az időzítők felhasználásával
mérik meg egy adott program futási idejét, amit aztán a gépek
gyorsasági viszonyainak összehasonlítási adataként kezelhetünk.
A három időzítő szerepköre előre meg van szabva. A 0. időzítő a
gép idő/dátum tartalmának meghatározásában segédkezik, az 1. időzítő a
DMA kérést indítja és így a DRAM felfrissítését kezdeményezi, a 2.
időzítő pedig a hangszórót működteti. Ezt az időzítőt általában
kölönösebb következmény nélkül elvehetjük a rendszertől és például
periodikus mérési időpontok kijelölésre használhatjuk. Némi
meggondolások után a 0. időzítőt is "elkérhetjük" és saját céljainkra
használhatjuk. Az 1. időzítőt manipulálni azonban veszélyes: ez a
memória összeomlásához vezethet.
Következő: Billentyűzet
| Tartalomjegyzék
| Előző: DMA (Direct Memory Access)
1999-09-23