1) Számítsa ki mekkora az 555-el megvalósított monostabil időzítése (a számítás kerüljön be a jegyzőkönyvbe!)?. Figyeljünki az 555-ös tápfeszültség értékére!

Adjon n x 100Hz (néhány száz Hz) frekvenciájú négyszögjelet az impulzusgenerátorról a 2. ábrán látható áramkör bemenetére (be). Vizsgálja oszcilloszkóppal a T10 bázisán, az 555-ös kettes és hármas lábain, a D1 dióda katódján, valamint az átlagmérő kimenetén (U) levő jelalakokat (jelalakok ® jegyzőkönyvbe!). Mennyire egyezik az elméletileg kiszámított időzítés a gyakorlatilag megmérttel?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2) Meghatározandó C0 kondenzátor értéke úgy, hogy linearizált üzemmódban az átlagmérő meredeksége (Volt/100Hz), a gyakorlatvezető által megadott értékű legyen! (Lásd az elmélet 2. oldalán lévő egyenleteket.) Figyelni az U0 feszültség értékére!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3) Az átlagmérő transzferkarakterisztikáinak felvétele mindkét üzemmód esetén. Kapcsolót állítsa K-1 helyzetbe, nézze meg mekkora az a bemeneti frekvenciatartomány, amelynek hatására az U kimeneti feszültség 0 ¸ 5V közötti! Vegye fel az átlagmérő fbe - U transzferkarakterisztikáját a fent említett frekvenciatartományban!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ugyanezt végezze el a linearizált üzemmód esetén is (K-2 állás), a kimeneti feszültség 0 ¸ 12V tartományú legyen! Mindkét karakterisztikát legalább 20 ponton vegye fel! A mért adatokat pl.grapherbe pötyögje be, s a plot ablakban csak a pontokat ábrázolja! A linearizált karakterisztika pontjaira illesszen egyenest, az egyenes egyenletét is írassa ki! Ugyanezen a diagramon ábrázolja az elméleti transzferkarakterisztikákat (Lásd az elmélet 2. oldalán látható egyenleteket)! (A grapher program Graph/Function menüpontjával lehet tetszőleges elméleti függvényt ábrázolni. Figyelni kell a Function Interval adatainak helyes kitöltésére!) Mind a mért adatok, mind pedig az ábrázolt görbék kerüljenek be a jegyzőkönyvbe!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4) A gyakorlatvezetőtől kérjen két küszöbszintet a Schmitt-trigger számára. Ez lehet két beütésszám érték, amelyeket a (be) bemenetre kapcsolva az egyiknél bekapcsol a riasztás, míg a másiknál kikapcsol, de lehet két feszültség érték is, amelyek nyilván a Schmitt kör bemenetén értendők. Az így kapott adatok figyelembe vételével tervezze meg a hiszterézises komparátort! Ellenőrizze gyakorlatilag a tervezés helyességét!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Útmutató: Thevenin tételt alkalmazva az ábrán látható áramkörhöz jut.




















Ennek küszöbszintjei:

A Schmitt-kör tervezése azt jelenti, hogy adottak Uk1, Uk2, Ut, R23, és keressük R21, R22 értékeit.

Ennek érdekében oldja meg a Derive Newtons módszerével az alábbi egyenletrendszert:

5) Ha a fenti feladatokat elvégezte, a beütésszám átlagmérő készen áll valós körülmények közti kipróbálásra. Helyezze üzembe a szcintillációs mérőfejet (izotóp a detektor előtt, a mérőfej tápfeszültsége bekapcsolva és lassan emelve nullától a kívánt beütésszám elérésének értékéig). Az átlagmérő linearizált üzemmódját válassza (K-2 állás), a detektorról adjon véletlen impulzusokat az átlagmérő (be) bemenetére. Vesse össze a számláló ill. a beütésszám átlagmérő által jelzett beütésszám adatokat! Vizsgálja oszcilloszkóppal a következő jelalakokat: az átlagmérő be bemenetén, a T10 bázisán, az 555-ös kettes és hármas lábain, a D1 dióda katódján, valamint az átlagmérő kimenetén (U)!