A sugárforrásokat teljes felelősséggel aláírás ellenében kaphatják meg az oktatóktól, és mérés befejeztével szintén aláírással kell visszaadni.

A félév elején a sugárvédelmi kioktatásban elmondottakat az izotópos munkáknál feltétlenül be kell tartani!

Kapcsoljuk be a szcintillációs fej tápfeszültségét, és ezután az IBM számítógépet. Ellenőrizzük a nagyfeszültség értékét. A kezdeti érték mindig kisebb legyen, mint 1000Volt, és kikapcsoláskor mindig a minimumra csavarjuk le

1./ A nagyfeszültség stabil beállásához legalább 30-40 perc szükséges. ezen idő alatt megismerkedhetünk a programmal és a készülék kezelésével. Amikor nagyfeszültség már nem változik, akkor a Co-60 izotópot helyezzük a mérőfej mellé, és indítsuk el az analizálást. Már az indulás után szinte azonnal felismerhetjük az előzőekben leírt szcintillációs spektrumot. A nagyfeszültség értékét úgy kell beállítani, hogy a kobaltra jellemző két fotócsúcs a skála vége közelében jelenjen meg, hiszen így tudjuk biztosítani, hogy a többi izotóp, - amelyeknek kisebb a sugárzási energiájuk - biztosan belülre kerüljenek a skálán.

Vigyázat: az egyszer jól beállított nagyfeszültséget már nem szabad megváltoztatni a továbbiakban, hiszen akkor a csúcsok elmozdulnak a helyükről, és így korábbi hitelesítésünk értelmetlenné válik!

Jó beállítással már néhány ( 5-20) perces mérés után jó minőségű ( kis - néhány %-os – szórású spektrumot kaphatunk, amelyet vagy azonnal, vagy elmentve , késõbb az egyéb görbékkel együtt (pl. winwordban, exelben, gnuplotban, grapherben stb.) kinyomtatunk.

Minden adatot írjunk rá (programmal vagy akár kézzel) a grafikonokra.

 

 

 

 

 

 

2./ Az előbbi mérést ismételve vegyük fel a többi ismert (Am-241, Ba-133, és a Cs-137) izotóp spektrumát is, és készítsük el az ábrákat.

 

 

 

3./ Az elvégzett mérések alapján grafikusan ábrázoljuk a kalibrációs görbét.

 

 

4./ Vegyük fel az ismeretlen izotóp spektrumát is, és határozzuk meg a sugárzás energiáját a kalibrációs “görbe” segítségével.

 

 

5./ Nem kötelező, extra feladat:

Próbáljunk következtetni a mérési időből és a spektrum-görbe alatti területbõl az ismeretlen radioaktív sugárzó anyag aktivitására.

(Megjegyzés: sajnos a mi berendezésünkkel ez számítás nagyon pontatlan, és legfeljebb csak nagyságrendileg lesz jó, hiszen a mért terület:

Ahol, A az aktivitás, R a forrás detektortól mért távolsága, F a detektorfelület t a mérési idő, és e az erősen energiafüggő detektálási hatásfok!)

6./ Próbáljuk meg a RADEC program táblázatának segítségével felírni azokat az izotópokat, amelyek egyáltalán az ismert adatok alapján szóba jöhetnek, mint az ismeretlen izotóp.