Következő : Második fejezet: Bevezető
| Tartalomjegyzék
| Előző : Közös bázisú erősítő
Az ellenütemű áramkörök általában szimmetrikus felépítésűek, egyik
felük az egyik, másik felük az ellentétes polaritású szinuszos jelek
kezelésére alkalmas. Szerepük elsődlegesen a kimenőfokozatokban van,
vagyis ott, ahol nagyobb jeleket, teljesítményeket kell lehetőleg
lineárisan, jó hatásfokkal erősíteni.
Az 1.7.1.a. ábrán pozitív és negatív félperiódusok átvitelére
egyaránt alkalmas emitterkövető-kombinációt látunk, komplementer
tranzisztorokkal. Az npn tranzisztor a pozitív, a pnp a negatív
félperiódusok esetén működik emitterkövető jelleggel. Az 1.7.1.b. ábrán
láthatjuk a kapcsolás kissé átrajzolt változatát: ezt gyakran
megtaláljuk hozdozható tranzisztoros készülékeinkben, ahol R T
rendszerint a hangszóró (a maga 4-20 ohm ellenállásával). - Figyeljünk
fel arra, hogy szinuszos vezérlőjel hiánya esetén gyakorlatilag nem
folyik áram a tranzisztorokon keresztül, tehát ez a kapcsolás igen
takarékos üzemeltetést eredményez. (A karakterisztikák
nonlinearitásából fakadó hibák csökkentésének számos módja ismeretes.)
Az 1.7.1.c. ábrán egy "klasszikus" ellenütemű áramkör vázlata található.
A két tranzisztor itt is felváltva vezet. Az ehhez szükséges
ellenfázisú jelet a bemenő transzformátor tekercseiről vesszük. (Csak a
példa kedvéért: a bemenő transzformátor helyett használhatnánk e célra
bármelyik, eddig megismert fázishasítónkat is.) A kimenő transzformátor
részint a félperiódusok helyes összegezését végzi, részben pedig
impedancia-illesztőként a kivehető teljesítményt növeli.
1.7.1. ábra
Következő : Második fejezet: Bevezető
| Tartalomjegyzék
| Előző : Közös bázisú erősítő
1999-09-23