Következő : A negatív visszacsatolás hatása
| Tartalomjegyzék
| Előző : Első fejezet : Ellenütemű erősítők
Az a gondolat, hogy egy rendszer tulajdonságai javulnak akkor, ha a
ténylegesen előálló kimenőjelet gondosan összehasonlítjuk az általunk
kívánt kimenőjel értékkel - amit természetesen a bemenőjel
reprezentál - és az eltérésnek megfelően avatkozunk be a rendszerbe,
egyáltalán nem újkeletű. A hibajellel való vezérlés ötletét már
biológiai fejlődésünk is felfedezte és ugyancsak bőségesen alkalmazta
is a legkülönbözőbb élőlények nagyon eltérő létfunkcióiban. Ember
általi tudatos technikai alkalmazásokra már évszázadokkal ezelőtt is
sor került. Érdekes módon azonban a visszacsatolások elmélete
viszonylag rövid múltra tekinthet vissza. A legelső matematikai
elemzések egyikét Maxwell végezte a gőzgép súlyszabályozós
sebesség-regulátora kapcsán, körülbelül száz éve. A visszacsatolások
érdemi vizsgálata az elektrotechnika, majd később ez elektronikus
áramkörök kapcsán kezdődött. E század közepén Wiener megalkotta a
kibernetika fogalmát, amely egyik központi témájának tekintette a
rendszerek visszacsatolással történő vezérlését.
Mi a továbbiakban elektronikus áramkörök kapcsán ismerkedünk a
visszacsatolt rendszerek tulajdonságaival. Nem lehet azonban eléggé
hangsúlyozni, hogy megállapításaink fontos természeti elv jellegűek,
melyek más szakterületeken is változatlanul érvényesek, vagy haszonnal
érvényesíthetők. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a kibernetika
mélységeibe ezzel a rövid bevezetéssel nem jutunk el.
Következő : A negatív visszacsatolás hatása
| Tartalomjegyzék
| Előző Első fejezet : Ellenütemű erősítők
1999-09-23