Impulzusnak olyan feszültség vagy áramfüggvényt nevezünk, melynek
értéke egy bizonyos idõtartam kivételével zérus, vagy gyakorlatilag
annak tekinthetõ. Érezhetõen ez a definíció eléggé laza, a fogalmat
példákból sokkal jobban meg fogjuk érteni.
Csúcsérték (amplitudó): az impulzus által felvett legnagyobb érték.
Felfutási idõ: a csúcsérték egytized és kilenctized része közötti
idõtartam az impulzus felfutó élén (tf). (A definíció "erõszakos", nem
matematikai jellegû.)
Lefutási idõ: hasonló a felfutási idõhöz, csupán a lefutó élén mérendõ
(te ).
Túllövés: ha az impulzus állandósult értékét nem monoton növekedés
útján éri el, túllövésen a 5.1.1. ábrán jelölt amplitudó részt értjük.
Tetõesés: az impulzus "teteje" csökken. Mind a túllövés, mind a
tetõesés mértékét a csúcsértékre vonatkoztatva százalékban szokták
megadni.
Ismétlési idõ: két azonos alakú impulzus azonos része közötti idõtartam
(ti).
Ismétlõdési frekvencia: az ismétlõdési idõ reciproka.
Impulzus szélessége: a csúcsérték felénél mért impulzus szélessége
().
Talpszélesség: az impulzus csúcsértékének egytized részéhez tartozó
idõtartam.
Az impzulzustechnikában elõforduló idõtartamok igen változatosak.
az ún. gyors impulzustechnika a nanosecundum nagyságrendû, illetve az
annál rövidebb jelekkel foglalkozik. A leggyakrabban alkalmazásra
kerülõ impulzusok általában mikrosecumdum körüliek. A hosszabb jelek
elõállítása általában egyszerûbb, módszerei kiforrottabbak. Az extrém
gyors (picosecundum nagyságrendû) jelek keltése speciális technikai
fogásokat igényel.