Impulzusnak olyan feszültség vagy áramfüggvényt nevezünk, melynek
értéke egy bizonyos időtartam kivételével zérus, vagy gyakorlatilag
annak tekinthető. Érezhetően ez a definíció eléggé laza, a fogalmat
példákból sokkal jobban meg fogjuk érteni.
Csúcsérték (amplitudó): az impulzus által felvett legnagyobb érték.
Felfutási idő: a csúcsérték egytized és kilenctized része közötti
időtartam az impulzus felfutó élén (tf). (A definíció "erőszakos", nem
matematikai jellegű.)
Lefutási idő: hasonló a felfutási időhöz, csupán a lefutó élén mérendő
(te ).
Túllövés: ha az impulzus állandósult értékét nem monoton növekedés
útján éri el, túllövésen a 5.1.1. ábrán jelölt amplitudó részt értjük.
Tetőesés: az impulzus "teteje" csökken. Mind a túllövés, mind a
tetőesés mértékét a csúcsértékre vonatkoztatva százalékban szokták
megadni.
Ismétlési idő: két azonos alakú impulzus azonos része közötti időtartam
(ti).
Ismétlődési frekvencia: az ismétlődési idő reciproka.
Impulzus szélessége: a csúcsérték felénél mért impulzus szélessége
().
Talpszélesség: az impulzus csúcsértékének egytized részéhez tartozó
időtartam.
Az impzulzustechnikában előforduló időtartamok igen változatosak.
az ún. gyors impulzustechnika a nanosecundum nagyságrendű, illetve az
annál rövidebb jelekkel foglalkozik. A leggyakrabban alkalmazásra
kerülő impulzusok általában mikrosecumdum körüliek. A hosszabb jelek
előállítása általában egyszerűbb, módszerei kiforrottabbak. Az extrém
gyors (picosecundum nagyságrendű) jelek keltése speciális technikai
fogásokat igényel.