Következő Boole függvények kanonikus alakja
| Tartalomjegyzék
| Előző Bool algebra,bevezetés
A Boole algebra (eredete 1854-ben) logikai összefüggések
tanulmányozására alkalmas szimbólikus módszer. Természetszerűleg
alkalmas más, két állapottal rendelkező rendszerek vizsgálatához is. Mi
a Boole algebrát matematikai hátterétől és kapcsolataitól
elvonatkoztatva olyan eszköznek tekintjük, mely lehetővé teszi az ÉS,
VAGY, inverter áramkörök közötti működési kapcsolatok formai leírását.
(A továbbiakban ennek megfelelően a VAGY kapcsolatot + jellel, az ÉS
kapcsolatot
jellel jelöljük.)
A Boole algebra alaptételeinek most következő felsőrolásánál tehát
"igazolás"-ként nem a matematikára, hanem az áramkörök működésére
utalunk.
A Boole algebra alapvető összefüggései:
1. Az 1 érték valamely definiált feszültségérték (pl. 3.5V) meglétét
jelzi. A 0 érték az előbb definiált feszültségérték nemlétét jelzi
(pl. 0 V).
2. |
|
|
Külön fel kell hívni a figyelmet a 4. pontban található ún. De
Morgan szabályokra, melyek egészen általánosan is igazak abban a
formában, hogy egy logikai függvény inverzét (kiegészítőjét) úgy kapjuk
meg, hogy minden + jelet
jellel és minden betűt (vagy betűcsoportot) a
kiegészítőjelével (komplementerével) kell helyettesíteni.
A fenti szabályok célszerű alkalmazhatóságára két egyszerű példát
vizsgálunk.
1. Egyszerűsítendő a következő kifejezés:
A 8/5 összefüggés ismételt alkalmazásával:
A 6.1.1. ábrán felrajzoltuk az eredeti f függvényt, valamint a vele
ekvivalens egyszerűsített függvényt realizáló hálózatot. Jól láthatóan
az eredeti hálózathoz
diódára volt szükség. A diódák száma
egyszerűsítés után
-ra csökkent.
6.1.1. ábra
2. Bovítsük az
függvényt úgy, hogy az
felírható legyen olyan összegtényezők szorzataként, amely
összegtényezők mindegyike tartalmazza mindhárom bemeneti változót. Egy
lehetséges megoldás:
Következő Boole függvények kanonikus alakja
| Tartalomjegyzék
| Előző Bool algebra, bevezetés
1999-09-23