A transzfer karakterisztika a 6.8.2. ábrán látható. Ha a bemeneti
feszültség 0 V közelében van (legalább egy bemeneten), akkor a
kollektor feszültség T1-en nem elegendő T2 nyitására. Így T2
emitterén
nincsen feszültség, kollektorán pedig telepfeszültség lesz. Ezért aztán
a kimeneti feszültség T3 vezető, T4 zárt volta miatt körülbelül
.
T3 most emitterkövetőként működik, így a terhelés a
kimeneti szintet alig befolyásolja.
Ha a bemeneti feszültség megközelíti az
UD = 0.65V értéket, T2
kinyit, T4 azonban még egy ideig zárva marad. A fokozat ekkor kb.
1.5-szeres erősítéssel (ez az emitter és kollektor ellenállás aránya)
dolgozik. Ha a bemenő feszültség eléri a két nyitott diódányi értéket,
akkor T3 is kezd nyitni, ami a kimenőfeszültség tetemes csökkenésével
jár, mert az erősítés rohamosan megnövekszik. T3 -T4 áramát ekkor a 130
ohmos ellenállás korlátozza. A bemeneti feszültség további növelésével
T3 lezár, T4 teljesen kinyit, így a logikai nulla kimenőszinthez ismét
kicsiny kimeneti ellenállás tartozik. A kimeneti feszültség - a
telítésbe vezérelt tranzisztorok tipikus értéke - kb. 0.2 V lesz.
A transzfer karakterisztika nevezetes pontjai a logikai értékekhez
tartozó munkapontok. Ezeket úgy kapjuk meg, hogy feltételezzük, hogy
hasonló kapuk csatlakoznak egymáshoz. Az ábrán külön feltüntettük
ezeket az összetartozó értékeket.
(Vegyük észre, hogyha ennek a logikai kapunak nevezett áramkörnek
a kimenetét saját bemenetéhez kötjük, akkor - a 6.8.2. ábra egyenesének
metszéspontjából adódóan - a közös feszültség nem felel meg egyik
logikai feszültségszintnek sem. Ennek oka az, hogy ez az áramkör, mint
általában a digitális kapuáramkörök, nem igazán bináris, sokkal inkább
analógnak nevezhető. Ezért lehet pl. NAND kapuk felhasználásával egy
kvarckristályt rezgésre bírni.)
Értékes tulajdonsága az áramkörnek, hogy a transzfer
karakterisztika legmeredekebb szakasza - a logikai szintek közötti
bizonytalansági tartomány - a logikai szintek között kb. fél értéknél
található. A kapcsolás előnyös tulajdonságai mellett meg kell említeni
egy hátrányát is: amikor T3 és T4 egyidejűleg vezetnek az átkapcsolás
folyamán, áramukat csak T3 kollektorellenállása korlátozza. Így minden
logikai szintváltásnál egy jelentős értékű áramimpulzus terheli a
tápegységet és kelt zajfeszültséget a környezetében futó vezetékekben.
A fenti áramkörnek - általában pedig a kapuáramköröknek a
kimeneteit - nem illik párhuzamosan kapcsolni. Két kivételt azonban meg
kell említenünk.
Az ún. open-collector áramköröknek nincsen "igazi"
munkaellenállásuk. Kimenetük lényegében egy tranzisztor kollektora,
amely vezető állapotban a földpotenciált állítja be, nem vezető
állapotban pedig a kollektor akármekkora feszültséget felvehet. Az
ilyen áramkörök kimenetei összeköthetők, egy "felhúzó ellenállásra"
dolgoznak, amelyik ellenállás másik vége a tápfeszütséghez kapcsolódik.
Így tehát akármelyik kimenet "lehúzhatja" az ellenállás közös pontját.
Ez természetesen az áramkörök meghatározott logikai kapcsolását is
jelenti.
Érdekes módon készülnek olyan áramkörök is, amelyek kimenete nem
csak a két logikai feszültségszintet tudja felvenni. Az ún. tri-state
(három állapotú) elemeknek van egy olyan vezérlő bemenetük, amelyre
adott jel hatására a kimeneti jel mintegy végtelen nagy belső
ellenálláson keresztül jelenik csak meg. Ebben az esetben a kimenet
logikai értékét más áramkörök határozhatják meg. Erre igen nagy szükség
van a számítógépekben, ahol az ún. buszokat számos berendezés használja
valamilyen megszabott rendben. Ilyenkor ezek a berendezések
végeredményben párhuzamosan köthetők, ha ügyelünk arra, hogy csak
mindig egyetlen egy legyen olyan állapotban, hogy az a közös kimenetet
meghatározza.)