Egy elemi információs egység kijelöléséhez tehát egy számhármas
tartozik: meg kell mondanunk, hogy melyik fej olvasson, hányadik
track-ről és hányadik szektorról. Természetesen ehhez a fejet a megfelelő
pozícióba kell mozgatnunk és megvárnunk, míg a kivánt információ pont
"alája fordul". Mindez időt igényel: 10 - 200 msec-re van szükség,
attól függően, hogy milyen távoli track-ken kellett az új helyzetet
elfoglalni. A diszkek tehát nagyon sokkal lassabbak, mint a RAM
memóriák.
Egy file általában hosszabb, mint 512 byte. Azt, hogy egy file
tárolása a szektorok milyen sorrendjében helyezkedik el, a DOS dönti
el. A DOS természetesen mindezt szigorúan naplózza, hogy az
összetördelt memóriadarabkákon elhelyezkedő információ valaha
mégegyszer visszanyerhető legyen. Ezt a naplót FAT (File Allocation
Table ) névvel illetik, és természetesen ez is a lemezen helyezkedik el.
Kulcsszerepe nyilvánvaló - ha ez megsérül, akkor a tárolt információ
nem állítható vissza. Nem csoda az sem, hogy a különösen rosszindulatú
komputer-vírusok kedvelt támadási pontja a FAT.
Láttuk, hogy a diszkek meglehetősen bonyolult feladatkört látnak
el. A mechanikai részeket tartalmazó blokkot meghajtónak (drive)
nevezik, a vezérlést ellátó kártyát pedig lemez-vezérlőnek,
disc-controller-nek hívják. A controllerek általában több meghajtó
vezérlését is el tudják látni.