Következő: DMA (Direct Memory Access)
| Tartalomjegyzék
| Előző: A memória
Az I/O eszközökkel való együttműködés koordinálására az IBM-PC-ben
egy ún. interrupt vezérlő chipet használnak. Ennek feladata, hogy a
hardware interrupt kéréseket kezelje. A hardware szó itt arra utal,
hogy valóságos fizikai jelek (az áramkör bizonyos pontján
félreérthetetlenül megjelenő digitális jelek) kezdeményezhetik a futó
program megszakítását és a megfelelő interrupt rutinra történő ugrást.
Ha az áramkör az interruptot fogadja, akkor erről a processzort az
IRQ (Interrupt Request) vezetéken értesíti. A processzor ekkor még
befejezi az éppen futó utasítást, majd az INTA (Interrupt Acknowledge)
vezetéken keresztül kéri, hogy az interrupt vezérlő közölje, hányas
számú interruptot fogadta el, hogy a processzor ennek címére ugorhasson.
Az interrupt vezérlő 8 hardware jelet kezel, ezeknek prioritás
sorrendjük van. Ha például a 4 szintű interrupt végrehajtása során
közben bejelentkezik a 0 szintű (ennek a legmagasabb a prioritása) ,
akkor a vezérlés átadódik ennek. Ha azonban a 7 szint kér egy kis
figyelmet a processzortól, azt csak a négyes interrupt befejezése után
kaphatja meg - feltéve hogy nincsen nála magasabb prioritású várakozó
interrupt kérés.
A legmagasabb szintű interrupt, a nullás, egy időmérő rendszert
működtet. Ezt az interruptot a "nullás időzítő" (l. később) kb. 50
milisec-enként periódikusan kéri. Hatására egy számláló tartalma eggyel
növekszik. A gép működés közben innen veszi az idő-adatokat. A
következő legfontosabb interrupt a billentyűzeté. Ha a billentyűzet
bármelyik gombját lenyomjuk, vagy felengedjük, a rendszer azonnal
észleli és - általában - ezt egy tárolóban elhelyezi, hogy a
későbbiekben rendelkezésre álljon.
A következő interrupt bemenethez egy újabb interrupt
vezérlőkimenete csatlakozik. Ezzel a fogással két interrupt vezérlővel
15 interruptot lehet kezelni. A PC blokkvázlat ábráján (8.6.1.)
láthatjuk, melyek azok a perifériális berendezések, amelyek az
interrupt vezérlőt elérhetik.
8.6.1. ábra
Az IBM-PC méréstechnikai felhasználása szinte elképzelhetetlen az
interrupt lehetőségek felhasználása nélkül. Az interrupt vezérlő
pontosan leírt, viszonylag egyszerű software eszközökkel könnyen
kezelhető (pl. nem kívánt interruptok letíltása, az interrupt
prioritások módosítása stb.).
(Itt kell hangsúlyoznunk azt, hogy az előzőekben leírtak csak az
ún. hardware interruptokra vonatkoznak. Az IBM-PC használói sokszor
kiaknázzák az ún. software interruptokat is. Ezek lényegében a rendszer
működése szempontjából fontos szubrutinok, amelyek csak megfelelő
programokból érhetők el. A legfontosabb BIOS és DOS műveletek ilyen
software "generált" interruptok formájában jelennek meg.)
Következő: DMA (Direct Memory Access)
| Tartalomjegyzék
| Előző: A memória
1999-09-23
