Következő: Emitterellenállást is tartalmazó
erősítő
| Tartalomjegyzék
| Előző: Az erősítők legfontosabb jellemzői
Az 1.2.1. ábrán az ún. közös- vagy földelt-emitterű
alapkapcsolását, valamint kiegészítő, magyarázó ábrákat látunk.
A "közös emitterű" kapcsolás elnevezés utal arra, hogy a bemenő és a
kimenő áramkör közös pontjához a tranzisztor emittere csatlakozik
közvetlenül. Természetesen létezik a közös bázisú és közös kollektorú
kapcsolás is - ezekkel később foglalkozunk.
Az 1.2.1. ábrán megtaláljuk az alapáramkört és a tranzisztor
karakterisztikák segítségével történő nyugalmi munkapont-meghatározás
lépéseit (a), a végletekig leegyszerűsített helyettesítő képet (b) és
az ebből számolható mennyiségeket, a kapcsolás leggyakoribb valóságos
megjelenési formáját (c) és az áramkör erősítő-jellemzőit.
A valóságos áramkörökben gyakran alkalmazott, a bemenőjel útjában
elhelyezkedo soros C kondenzátor szerepe az, hogy hasonló felépítésű
fokozatok lánckapcsolásánál az egyes fokozatokat egymástól egyenáramú
szempontból elválassza. A szaggatott vonalakkal berajzolt kapacitás
(Csz) az ún. szerelési szórt kapacitás. Ez véges kiterjedésű
alkatrészek és huzalozás mellett mindig megtalálható -- elvi, fizikai
korlátot jelent a nagyfrekvenciás jelek átvitelében. Ezt a kapacitást
növeli az aktív alkatrész - jelen esetben a tranzisztor -
elektróda-kapacitása. (Később látni fogjuk, hogy az ún. Miller effektus
is jelentékenyen hozzájárulhat a párhuzamosan megjelenő
nagyfrekvenciásan korlátozó hatású kondenzátorok létrejöttéhez.)
Az erősítőkapcsolásokban a tranzisztorok ún. aktív állapotban
vannak. Ez azt jelenti, hogy a bázis-emitter dióda nyitott, a
bázis-kollektor dióda lezárt állapotú. Nagyon sok kapcsolásnál csak
egyetlen telep áll rendelkezésre, így ezt a feltételt csak némi
ravaszkodással lehet teljesíteni. A tranzisztor munkapontjának
megfelelő beállításához általában járulékos elemekre, többnyire
ellenállásokra van szükség. A nyugalmi munkapont meghatározása a következő
lépésekben hajtható végre (lásd 1.2.1.a. ábra):
1.2.1. ábra
Az áramkör működése a tranzisztor alaptulajdonságainak ismeretében
könnyen követhető. Az ábrán egyszerűen átlátható áramkörökre felírt
Kirchoff egyenletekből indulunk ki, majd ezek "ragozásával" jutunk
általunk kívánt összefüggésekhez.
Itt csak a "leg-lényeget" hangsúlyozzuk: a
bemeneti feszültségváltozás hatására
bázisáramváltozás
következik be. Ez h21 -szeres áramváltozásként jelenik meg a
kollektorkörben, ez az áramváltozás hozza létre a kimeneti feszültség
változását.
Növekvő
bázisfeszültséghez csökkenő kollektorfeszültség tartozik, a
kimenőfeszültség változása a bemeneti feszültségváltozással ellentétes
irányú, az erősítés negatív előjele erre utal. (Ezt szokás úgy is
kifejezni, hogy a kapcsolás fázist fordít.) A karakterisztikákon
alapuló elemzés mellett lássuk a helyettesítő kép alapján történő
számításokat is (1.2.1.b. ábra): láthatóan az eredmények lényegében
megegyeznek.
Az erősítőkapcsolás jellemző mennyiségeinek értékéi:
Jegyezzük meg: a tranzisztor munkapontját beállító elemek
hatását is mindig számításba kell venni (ebben az esetben például az
alsó határfrekvencia, valamint a bemeneti ellenállás értékébe RB is
beleszól).
Következő: Emitterellenállást is tartalmazó
erősítő
| Tartalomjegyzék
| Előző: Az erősítők legfontosabb jellemzői
1999-09-23