Következő : Differenciálerősítő, hosszú-farkú pár.
| Tartalomjegyzék
| Előző : Emitterellenállást is tartalmazó erősítő
Az 1.4.1.a. ábrán láthatjuk az alapkapcsolást, kisjelű
helyettesítő képét (1.4.1.b.), valamint az egész áramkör összevont
helyettesítő ábráját (1.4.1.c.).
(Itt a bemeneti és a kimeneti áramkör a kollektornál találkozik, ezért
nevezik közös kollektorú erősítőnek is.)
1.4.1. ábra
Alapegyenleteink az 1.4.1.b. ábra jelöléseit használva:
Az előzőek alapján helyzetünk könnyű: lényegében az
emitterellenállásos erősítő olyan változatával állunk szemben, ahol RC
értéke zérus. A kapcsolásnak nyilván nagy lesz a bemeneti
ellenállása. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a feszültségerősítés értéke
mindig kisebb, mint egy, - bár azt igen jól megközelítheti. (Az emitter
feszültsége lényegében lemásolja "követi" a bázis feszültségét, - innen
az áramkör elnevezése.) A kimeneti feszültség képletét célirányosan
átrendezve az
alakra, arra a megállapításra juthatunk, hogy a rendszer
helyettesítő képe egy (látszólagos) belső ellenállást tartalmaz. Ennek
értéke kb.
h11/h21, vagyis átlagos tranzisztorok esetén 10 ohm
nagyságrendű. Ez a számérték örvendetesen kicsiny - lényegében egy
nyitott dióda differenciális ellenállásával egyezik meg.
Összegezve: olyan áramkört találtunk, amelyik feszültségerősítés
szempontjából nem nagyon jeleskedik, hiszen a bemeneti feszültséget
csak lemásolja a kimenetén. Ezzel szemben relatíve igen nagy a bemeneti
ellenállása - tehát nem terheli az előző fokozatot - másrészt pedig
igen kicsiny a kimeneti ellenállása, belső ellenállása. Ez a kapcsolás
tehát ideális "kezdő" és "befejező" fokozat, nem csoda, hogy gyakran
alkalmazzák erősítők bemeneti áramköreként, valamint jól terhelhető
"végerősítő" kapcsolásként.
Következő : Differenciálerősítő, hosszú-farkú
pár.
| Tartalomjegyzék
| Előző : Emitterellenállást is tartalmazó
erősítő
1999-09-23