Következő: Párhuzamos interface (IEC-busz)
| Digitális információ soros és
| Előző: Digitális információ soros és
Egy adó és vevőállomást eléggé sokféleképpen köthetünk össze.
Elképzelhető, hogy forgalom egyidejűleg csak egyik irányba lehetséges,
de nyilván létezhet olyan is, ahol mindkettőbe. Eszerint tehát létezik
simplex és duplex összeköttetés.
Ha az adó tetszőleges időpontban kezdhet egy információcsomag
(mondjuk egy byte) továbbításához, akkor a rendszert aszinkronnak
nevezzük. A szinkron rendszerekben az adó és vevőoldal állandó merev
kapcsolatban van és csak meghatározott időintervallumokban kezdődhet a
jelátvitel.
Most bemutatjuk az aszinkron soros átvitel egy igen gyakori
változatát, amelyiknek a "neve": RS-232 (ez volt az eredeti amerikai
szabvány száma). Lényegében ugyanezt jelenti a V.24. is, ez az európai
szabvány kódszáma.
Az RS-232 -őt klaviatúra billentyűkódjainak továbbítására hozták
létre. A billentyűkódokat is szabványosították, az ASCII szabvány
(American Standard Code for Information Interchange) intézkedik arról,
hogy az egyes betűknek/írásjeleknek milyen 0-1 kombinációk felelnek
meg.
A 7.4.2. ábrán látjuk, hogy a vonalra kerülő jel több fontos
szakaszból áll. Az átvitel kezdetét egy "startbit" jelzi. Ezt követik
az információs bitek (pl. 7 darab), majd a paritásbit; a karakter
átvitelét pedig egy vagy két "stopbit" zárja. Az információs bitek a
legkisebb helyiértékkel kezdődnek, majd a legnagyobbal fejeződnek be.
![](a7_4_2.gif)
7.4.2. ábra
Ahhoz, hogy ez a jelsőr a vevőben egyértelműen fogadható legyen,
az adónak és a vevőnek előre meg kell állapodniuk az időzítés
mértékében. A szabvány bizonyos sebességeket enged csak meg, pl. 110,
300, 1200, 9600 Baud-ot (bit/sec).
A vevőoldali áramkör felfigyel a startbit kezdetére, és az
előbbieknek megfelelő frekvenciájú jelgenerátorát ehhez szinkronizálja,
majd egy fél bitidővel késlelteti, hogy mind a startbitnek, mind a
további biteknek a közepén vegyen mintát. Ha a jelsőrozat startbitje és
stopbitje(i) nincsenek rendben, akkor ún. keretezési hibát jelez a
rendszer.
Mind az adó-, mind a vevőoldalon eléggé bonyolult áramkörök
szükségesek a szabványnak megfelelő jel előállításához. Az integrált
áramkörök korában azonban léteznek UART-ok (Universal Asynchron
Receiver Transmitter) chipek, amelyek könnyedén oldják meg ezt
feladatot.
Az információátvitel szervezéséhez azonban további jelzések is
szükségesek. A 7.4.3. ábrán két berendezésnek az RS-232 szabvány
szerinti összekapcsolásához szükséges vezetékeket látjuk.
![](a7_4_3.gif)
7.4.3. ábra
A rövidítések jelentései:
TXD |
Trasmitted Data |
Továbbított adat |
RXD |
Received Data |
Vett adat |
DTR |
Data Terminal Ready |
Adatterminál kész |
DSR |
Data Set Ready |
Adatkészülék kész |
RTS |
Request To Send |
Adáskérés |
CTS |
Clear To Send |
Adáskérés a másik készüléktől |
GND |
Ground |
Föld |
A hat jelvezeték párosával szembe van kapcsolva a két készülék
megfelelő csatlakozási pontjain (szimmetrikus felépítés!), mint az ábra
is mutatja.
Az összeköttetés azzal kezdődik, hogy a DTR és DSR vezetékeken a
készülékek kölcsönösen tudatják egymással, hogy be vannak kapcsolva,
működésre készen állnak. Az RTS vezetéken fel lehet szólítani a távoli
készüléket, hogy kezdjen adást (nyilván ilyenkor a helyi áramkör
vételre készül fel). Ha ezek a viszonyok tisztázódtak, akkor el lehet
kezdeni az előbb ismertetett soros jelek kiküldését a TXD vezetéken.
amelyet a másik készülék RXD bemenetén fogad.
Az összekötő vezetékeken meghatározott, kétértékű feszültségszintek
fordulnak csak elő. (Az IBM PC - nél ezek plusz vagy mínusz 12
V-ot jelentenek!)
Természetesen kapcsolatot lehet kiépíteni a TXD, RXD és GND
vezetékek felhasználásával is. Ekkor azonban bizonyos kódkombinációkat
fenn kell tartani az adás és vétel átkapcsolására.
Következő: Párhuzamos interface (IEC-busz)
| Digitális információ soros és
| Előző: Digitális információ soros és
1999-09-23