Következõ: Párhuzamos interface (IEC-busz)
| Digitális információ soros és
| Elõzõ: Digitális információ soros és
Egy adó és vevõállomást eléggé sokféleképpen köthetünk össze.
Elképzelhetõ, hogy forgalom egyidejûleg csak egyik irányba lehetséges,
de nyilván létezhet olyan is, ahol mindkettõbe. Eszerint tehát létezik
simplex és duplex összeköttetés.
Ha az adó tetszõleges idõpontban kezdhet egy információcsomag
(mondjuk egy byte) továbbításához, akkor a rendszert aszinkronnak
nevezzük. A szinkron rendszerekben az adó és vevõoldal állandó merev
kapcsolatban van és csak meghatározott idõintervallumokban kezdõdhet a
jelátvitel.
Most bemutatjuk az aszinkron soros átvitel egy igen gyakori
változatát, amelyiknek a "neve": RS-232 (ez volt az eredeti amerikai
szabvány száma). Lényegében ugyanezt jelenti a V.24. is, ez az európai
szabvány kódszáma.
Az RS-232 -õt klaviatúra billentyûkódjainak továbbítására hozták
létre. A billentyûkódokat is szabványosították, az ASCII szabvány
(American Standard Code for Information Interchange) intézkedik arról,
hogy az egyes betûknek/írásjeleknek milyen 0-1 kombinációk felelnek
meg.
A 7.4.2. ábrán látjuk, hogy a vonalra kerülõ jel több fontos
szakaszból áll. Az átvitel kezdetét egy "startbit" jelzi. Ezt követik
az információs bitek (pl. 7 darab), majd a paritásbit; a karakter
átvitelét pedig egy vagy két "stopbit" zárja. Az információs bitek a
legkisebb helyiértékkel kezdõdnek, majd a legnagyobbal fejezõdnek be.
7.4.2. ábra
Ahhoz, hogy ez a jelsõr a vevõben egyértelmûen fogadható legyen,
az adónak és a vevõnek elõre meg kell állapodniuk az idõzítés
mértékében. A szabvány bizonyos sebességeket enged csak meg, pl. 110,
300, 1200, 9600 Baud-ot (bit/sec).
A vevõoldali áramkör felfigyel a startbit kezdetére, és az
elõbbieknek megfelelõ frekvenciájú jelgenerátorát ehhez szinkronizálja,
majd egy fél bitidõvel késlelteti, hogy mind a startbitnek, mind a
további biteknek a közepén vegyen mintát. Ha a jelsõrozat startbitje és
stopbitje(i) nincsenek rendben, akkor ún. keretezési hibát jelez a
rendszer.
Mind az adó-, mind a vevõoldalon eléggé bonyolult áramkörök
szükségesek a szabványnak megfelelõ jel elõállításához. Az integrált
áramkörök korában azonban léteznek UART-ok (Universal Asynchron
Receiver Transmitter) chipek, amelyek könnyedén oldják meg ezt
feladatot.
Az információátvitel szervezéséhez azonban további jelzések is
szükségesek. A 7.4.3. ábrán két berendezésnek az RS-232 szabvány
szerinti összekapcsolásához szükséges vezetékeket látjuk.
7.4.3. ábra
A rövidítések jelentései:
| TXD |
Trasmitted Data |
Továbbított adat |
| RXD |
Received Data |
Vett adat |
| DTR |
Data Terminal Ready |
Adatterminál kész |
| DSR |
Data Set Ready |
Adatkészülék kész |
| RTS |
Request To Send |
Adáskérés |
| CTS |
Clear To Send |
Adáskérés a másik készüléktõl |
| GND |
Ground |
Föld |
A hat jelvezeték párosával szembe van kapcsolva a két készülék
megfelelõ csatlakozási pontjain (szimmetrikus felépítés!), mint az ábra
is mutatja.
Az összeköttetés azzal kezdõdik, hogy a DTR és DSR vezetékeken a
készülékek kölcsönösen tudatják egymással, hogy be vannak kapcsolva,
mûködésre készen állnak. Az RTS vezetéken fel lehet szólítani a távoli
készüléket, hogy kezdjen adást (nyilván ilyenkor a helyi áramkör
vételre készül fel). Ha ezek a viszonyok tisztázódtak, akkor el lehet
kezdeni az elõbb ismertetett soros jelek kiküldését a TXD vezetéken.
amelyet a másik készülék RXD bemenetén fogad.
Az összekötõ vezetékeken meghatározott, kétértékû feszültségszintek
fordulnak csak elõ. (Az IBM PC - nél ezek plusz vagy mínusz 12
V-ot jelentenek!)
Természetesen kapcsolatot lehet kiépíteni a TXD, RXD és GND
vezetékek felhasználásával is. Ekkor azonban bizonyos kódkombinációkat
fenn kell tartani az adás és vétel átkapcsolására.
Következõ: Párhuzamos interface (IEC-busz)
| Digitális információ soros és
| Elõzõ: Digitális információ soros és
1999-09-23