A rendszerben található egy kontroller (vezérlõ), amelyik
centrális szerepet tölt be. Ez rendszerint egy számítógép. A
vezetékeken elérhetõk az adók és a vevõk (a szabvány szóhasználata
szerint a Talker-ek, és Listener-ek). Funkciójuk megváltoztatására
csak a kontroller képes.
Az egységek közötti kapcsolat kétszer 8 vezetéken épül fel. Nyolc
vezetéken párhuzamosan ki tudunk küldeni egy byte-ot - ezt hívják
adatbusznak. A másik nyolc vezeték feladata az adatforgalom
vezérlése.
A forgalmat vezérlõ vezetékek közül három az ún. "handshaking"
üzemmódot támogatja. Ennek lényege az, hogy az adatot küldeni kivánó
eszköz elõször elkiáltja magát, hogy "most jó a jelem", és mindaddig
fenntartja a jelek állapotát, míg minden vevõvészülék vissza nem
kiabálta, hogy "sikerrel vettem".
A teljes szabvány eléggé bonyolult. Elég, ha arra gondolunk, hogy
a nyolc vezérlõ vezeték lehetséges állapotainak száma 256. A mûködésrõl
halvány képünk azonban a vezetékek elnevezéseibõl is kialakulhat:
| DAV | Data Valid |
| DAC | Data Accepted |
| RFD | Ready for data |
| EOI | End of Identify |
| ATN | Attention |
| REN | Remote Enable |
| IFC | Interface Clear |
| SRQ | Service Rquest |
Az IEC buszt nagyon sok fizikusi mérõberendezés használja. Magukra
adó cégek nem nagyon hoznak forgalomba olyan mérõberendezést,
amelyiknek nincs ehhez a rendszerhez csatlakozása.
A rendszer fogyatékossága viszonylagos lassúsága. A kísérleti
fizikában, pl. a nagyenergiájú részecskefizikában óriási adatfluxusok
is elõfordulnak. Ezek kezelésére alakították ki pl. a CAMAC szabványt,
amelyrõl itt csak annyit jegyzünk meg, hogy sokkal gyorsabb mûködésû -
no persze ezt nem ingyen nyújtja.