Következõ: Kváziperiodikus jelek mérése zaj jelenlétében Fel: Jelek vizsgálata zaj jelenlétében Elõzõ A zajok jellemzõi

Integráló voltmérõ

Régóta használatos méréstechnikai fogás, hogy zajos egyenfeszültségû jelet úgy mérnek, hogy bizonyos ideig integrálják. Ösztönösen érezhetõ, hogy így az ingadozások csökkennek, a zaj ``kiátlagolódik''. Az integrálásból adódó zajcsökkenés mértékét viszonylag egyszerûen meghatározhatjuk.

A T idejû integrálás súlyfüggvényét a 70 ábra alapján állíthatjuk elõ. Ha egy delta függvényt T ideig integrálunk, akkor T szélességû impulzust kapunk, az idõszak végén ugyanis az integrálás megszûnik. Teermészetesen az integrált értéket egy alkalmas számláló, vagy egyéb eszköz megórízheti. Az integrálássl nyert impulzus teljesítményspektrumát Fourier transzformációval állíthatjuk elõ. A spektrum ``zöme'' az f=1/T tartományba esik, a további szakaszok elhanyagolhatók. Ha a bemenõ zaj B sávszélességû és P teljesítményû volt, akkor a kimeneti zaj:

Láthatjuk, hogy BT érték ügyes megválasztásával a kimeneti zajt a bemeneti zaj töredékére csökkenthetjük.

Érdekességként megemlítjük, hogy az integráló voltmérõk integrálási idejét általában a hálózati feszültség periódusidejének egészszámú többszörösére választják, hogy az ebbõl a zavarforrásból származó hibát a lehetséges minimum közelében tartsák.

  
70. Ábra: Az integráló voltmérõ mûködési elve