Következõ: 16.1
A Daubechies waveletek Fel: Digitális
jelek feldolgozása Elõzõ Egyéb
eljárásokmódszerek
A jelfeldolgozás során elõforduló jeleknek eddig vagy az amplitúdó - idõ és az amplitúdó - frekvencia leírását használtuk.
Pl. egy ilyen leírás megadja a mért jel amplitúdójának idõfüggését - a jellemzõ frekvenciákról ilyenkor nem tudunk semmit, azok vizsgálatához át kell térnünk a frekvencia-térbe.
A Fourier transzformációval a frekvencia-térbeli
leírás pontosan megadja a jelsorozatot létrehozó
sin és cos függvények amplitúdó és
fázisértékeit, de semmit nem mond a jel idõbeli
változásairól (pl. a jellemzõ idõbeli
frekvenciák változásáról).
Erre példa egy rövid, Dirac-delta jellegû impulzus Fourier-transzformáltja:
ahogy azt a .
fejezetben láttuk ez nagyon sok, kb. ugyanolyan amplitúdójú
és
hullámból áll. A hullámok fázisai ``pontosan''
úgy állnak, hogy az impulzus elõtt és után
a hullámok kioltják egymást, de a megfelelõ
idõpontban az impulzus megjelenik: a Fourier-térben nem lehet
közvetlenül megmondani az impulzus elõfordulási
idejét.
A wavelet transzformált a rögzített, a csak idõ vagy a csak frekvencia kép ``közötti'' leírás. A wavelet transzformáció segítségével a jelek idõbeli (vagy térbeli) és a frekvenciatartománybeli analízise az elõbbi módszerekkel szemben egyszerre hajtható végre (valójában a az amplitúdó - idõ és az amplitúdó - frekvencia leírását a waveletleírás két végletének tekinthetõ). Így a wavelet transzformáció segítségével egy éles változás a frekvenciaspektrumban annak elõfordulási idejével együtt, egyszerre határozható meg.
Egy wavelet a frekvencia-id? síkot (ez valójában a jel ``fázistere'') méretû cellára bontja. Ebben a térben a szokásos idõ- és frekvenciatartománybeli ábrázolás egy olyan speciális felbontásként fogható fel, amikor az adott cella egyik irányban végtelen kiterjedésû lesz (pontosabban lefedi a teljes megfigyelt spektrumtartományt ill. az egész megfigyelési idõt).
56. Ábra: Egy adott jelre jellemzõ területek
a frekvencia-idõ síkon
Természetesen a fázissíkon végtelen számú felbontással kísérletezhetünk. A waveleteket ezek közül az emeli ki, hogy miközben frekvenciájuk viszonylag jól meghatározott, eközben idõbeli (térbeli) helyzetük is korlátozott. Ez a két feltétel - a kvantummechanikai határozatlansági relációhoz hasonló elvi okok miatt - nem elégíthetõ ki tetszõleges pontossággal egyszerre.
A jeleket ún. ortogonális bázisfüggvények szerint fejthetjük ki. Ha ezek a Dirac-delta függvények, akkot a szokásos amplitúdó-id? leíráshoz jutunk, ha ezek a sin és cos függvények, akkor ez a Fourier leírás. Az 57 ábrán e két leírás mellett más lehetséges wavelet bázisok néhány alapfüggvényét tüntettük fel.
57. Ábra: Különbözõ, jelek leírására
használható bázisfüggvények alakja. Az
ábrákon a 0, 1, 2, 3 jellel jelölve a (0,128) idõintervallumban
választható függvények különbözõ
tagjai láthatóak: az amplitúdó bázis
a szokásos amplitúdó-idõ leírást
jelenti (ennek bázisfüggvényei a Dirac-delták).
A Haar bázis az un. Haar függvényekbõl, a Walsh
bázis a .
oldalon említett Walsh függvényekbõl áll.
A wavelet csomag bázis a 16.1 fejezetben
tárgyalt DAUB4 függvényeket használja, a helyi
szinusz bázis alapja egy adott frekvenciájú, de idõben
Gauss-függvénnyel korlátozott idej? szinuszjel csomag.
A Fourier bázist különbözõ amplitúdójú
szinusz- és koszinuszfüggvények alkotják.
A wavelet transzformációk alapstruktúrája rekurzív szûrésekbõl és (az FFT CT algoritmusánál is megismert) páros-páratlan tagok szétválogatásából áll. A waveletek viszonylag alacsony (az FFT-vel összemérhetõ) számítási kapacitást igényelnek. A diszkrét wavelet transzformáció (DWT) az FFT-hez hasonlóan egy olyan gyors, lineáris szorzási mûvelet, amely a méretû bemen? vektort (adatsort) egy ugyanilyen méretû kimeneti vektorba transzformál át (FFT esetén ezzel a 12 fejezetben foglalkoztunk). Ezért mind az FFT, mind a DWT egy forgatásnak fogható fel az amplitúdó-idõ doménból a frekvencia-idõ térbe, és mindkettõ egy-egy mátrix segítségével is megadható.